I. élményei: Amikor megérkeztünk a PEOPLE TEAM-táborba, az elején kicsit elveszettnek éreztem magam, mert még sosem voltam ott. Első táborozó – el lehet képzelni, mennyire be voltam csavarodva. Para volt az egész. Szerencsére rögtön odajöttek hozzánk a mókusok, akik segítettek. Megmutatták, hova menjünk, mit csináljunk, sőt az egyikük még a nehéz bőröndömet is felvitte a szobámba. Már az első órában éreztem, hogy itt nem hagynak magunkra.
Az is jólesett, hogy a mókusok esténként benéztek hozzánk a szobába, és nemcsak ellenőriztek, hanem meg is kérdezték, jól vagyunk-e. Úgy értem, tényleg érdekelte őket, mi a helyzet. Mindig pár kedves szót szóltak hozzánk, és ettől otthonosabb lett a tábor. A csapatvezetők is türelmesek voltak, bármikor lehetett tőlük kérdezni, és sosem éreztük azt, hogy baj lenne, ha valamit elrontunk.
Én az angoltábort választottam, mert szerettem volna bátrabban megszólalni angolul. Itt nem volt ciki hibázni, mert mindenki egyenlő volt, és a tanárok mindig bátorítottak. Beszélgetve tanultunk, sokat nevettünk, és közben fejlődtünk. „Somebody said today that I’m lazy. I nearly answered him.”
Egy hét alatt többet tanultam, mint az iskolában egy egész év alatt. A tanárok nagyon motiválóak, partnerként kezeltek minket. Ez a tábor megtanított arra, hogy tanulni is lehet jó hangulatban, és hogy mindenki számít.
Lejegyezte: Kemenczei Mona
