Heni megtapasztalta, miként találja fel magát sok ember között: a PEOPLE TEAM-ben időnként váratlan helyzeteket is meg kell oldania. A PT-s táboroztatóval beszélgettünk.
Mesélj el egy számodra különleges tábori történetet!
Tabival délutáni programként táncházat szerveztünk. Amikor abbahagytuk volna (több óra táncolás után), Rutty odajött hozzám, és azt mondta, valamiről beszélni szeretnének velem Macival. Teljesen rám hozta a frászt, azt hittem, valami nagy bajt csináltam. Ruttyal odamentünk Macihoz, egymásra néztek, hogy melyikük mondja el a rossz hírt. Akkor már tudtam, hogy nagyon nagy gáz van, ha így kezdik. Maci egyszer csak megszólal, hogy késik a vacsi, ami egyet jelent azzal, hogy folytatnunk kell a táncolást. Hatalmas kő esett le a szívemről. Nevetve visszamentem Tabihoz, és vele is közöltem a „rossz hírt”.
Mit mondana rólad valaki, aki nem kedvel? Amennyiben ez neked is probléma, hogyan találtok rá megoldást?
Húha, ezekről bővebben azok tudnának beszélni, akik nem kedvelnek. Ha kifejezetten konfliktusokról van szó, szerintem azt mondanák rólam, hogy túlságosan a szívemre veszem a dolgokat, és utána nehezen tudom azokat elengedni, valamint előfordul, hogy valami bánt, mégsem mondom el, hogy mi a baj. Ezeken már próbálok változtatni, például nem állok le vitatkozni, ha látom, hogy felesleges, próbálok nem minden negatív dolgot sértésnek venni, és ha valaki megbántott, akkor leülök vele megbeszélni, hogy mi az, ami engem zavar.
Melyik a kedvenc kérdésed, amelyet gyakran felteszel olyanoknak, akikkel először találkozol? Melyek az erre a kérdésre kapott legérdekesebb válaszok?
A PT-ben értelemszerűen feltett kérdésem, hogy melyik szekción vagy, illetve mióta jársz a PT-táborba. A kedvenc kérdésem azonban az, hogy ki a példaképed, és miért. Az erre a kérdésre adott válasz sokat elárul az adott személyről és arról, hogy milyen értékeket tart fontosnak, mit akar képviselni. Sokan hírességeket választanak maguknak példaképnek. Nekem is van jó pár olyan közszereplő, akire felnézek, mégis a szüleim a példaképeim. Számomra példaértékű az, ahogyan a céljaikat elérték, ahogyan minket neveltek. Mindig megvolt a kölcsönös bizalom, sosem voltunk szigorúan „visszafogva”.
Mit tennél, ha kitörne a zombiapokalipszis, miközben zajlik a tábor?
Először biztos nagyon meglepődnék, de utána azon gondolkoznék, hogy miként lehetne az összes táborozót kimenekíteni a táborból. Ha ez nem lehetséges, akkor azt javasolnám, hogy dolgozzunk ki egy tervet, és a büfé raktárából egy biztonságos útvonalon juttassunk élelmet a két épületbe. A legfontosabb persze az lenne, hogy a gyerekek ne féljenek és ne érzékeljék a „veszélyt”, ezért a két épületen belül csinálhatnánk moziesteket, pingpongbajnokságokat, társasjátékokat. Közben persze megpróbálnánk felvenni a kapcsolatot a „külvilággal”, és segítséget kérnénk.
