FLX22 | Nincs mese, takarodó

Program után, fél 11 körül benéztem a srácokhoz a szintemen, hogy készülődnek-e az alváshoz. Szerencsére nagyon elfáradtak, és hamarosan minden elcsendesedett. Egyedül Dömééknél szólt a zene. Kopogtam, és amikor benyitottam, elég különös látvány tárult a szemem elé. Döme és a szobatársa – igaz, már pizsamában – az asztalon nyomták a tábortáncot. Megbeszéltem velük, hogy ezt nem kellene. Kaptak még tizenöt percet, hogy lenyugodjanak. Utána kicsit beszélgettem Teddyvel. Mondtam neki, hogy milyen vicces volt, hogy Bogyó letámadta a kérdéseivel magyarul. Teddy felnevetett, és felvilágosított, hogy teljesen félreértettem a helyzetet. Bogyó folyékonyan beszél angolul. A tavalyi emlékeiket idézték fel. Most is az ő csoportjában lesz. Idén is elő fognak adni valamit a turnus végi záróműsorban. Gyakorolnom kell a testbeszéd és a mimika felismerését. Ezt is, illetve még sok minden mást. De legalább kiderült, hogy a pincérek gyöngye vagyok. Az olvasást ma is kihagyom. Alvás; holnap tanítanom kell.